A csincsillák fajai:
Léteznek rövid- és hosszúfarkú csincsillák is. A rövid farkú csincsilla számos sikertelen háziasítási kísérlet tárgya volt. Így a hosszúfarkú csincsilla a háziasított háziállataink ősanyja. Amíg Európában nem tenyésztették ki őket, a csincsillák csak a dél-amerikai Andok száraz vidékein fordultak elő. A rövidfarkú fajok általában magasabb fekvésű (3500-4500 m) területeken élnek, mint hosszúfarkú társaik (1500-2500 m).
Természeti környezet:
Az Andokban kevés a csapadék és alacsony a páratartalom, így éghajlata a sivatagéhoz hasonló. Az ott élő állatok szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoknak vannak kitéve. A zsákmányállatok a napot sziklahasadékokban, barlangokban, földbe vájt üregekben vagy a bokrokban megbújva szunyókálva töltik. Éjszakai dögevők.
Természetes táplálékuk magas rosttartalmú, de alacsony tápanyagtartalmú, mivel így kell élniük. A kis szőrgombócok bizonyos cserjék és virágok magvait, valamint bizonyos kaktuszok gyökereit és lehullott terméseit fogyasztják. A kaktuszokon minden reggel képződő harmatot isszák. Ahhoz, hogy ezek a rendkívül ügyes ugrók és mászók a legjobb formájukat hozzák, napi homokfürdőre van szükségük.
A csincsilla háziállatként való tartása:
A csincsilla tartását fontolgató tulajdonosoknak meg kell győződniük arról, hogy van-e otthonukban hely egy méretes ketrec számára, mivel az állatoknak nagy mozgástérre van szükségük. Ráadásul ezek az állatok szociális természetűek, ezért nem bölcs dolog elszigetelten tartani egyet sem.
A csincsillákat napközben jobb egyedül hagyni, mivel éjszakai aktivitásuk és félénkségük miatt nem biztonságosak a kisgyermekek számára. A vadonban az élettartamuk mindössze tíz-tizenöt év, de láttunk már háziasított állatokat tizennyolc és huszonkét év között élni.
A húsevő csincsilla étrendje:
Az egészséges táplálkozás előfeltétele annak, hogy megfelelő környezetet biztosítsunk csincsillánk számára.
Széna:
A csincsilláknak folyamatosan szénához kell jutniuk, mivel ez az ajánlott fő táplálékelem. A csincsillának szüksége van erre a megfelelő fogkopáshoz, és a táplálékban lévő nyers rostok segítik a megfelelő emésztést. Mivel a széna ilyen fontos része ennek az állatnak az étrendjének, a minősége különös figyelmet érdemel. A legjobb, ha nem tároljuk túl sokáig, és azonnal adjuk kedvencünknek.
Növények, fű és virágok:
Az olyan zöld táplálékokat, mint a virágok, gyógynövények és fű szárított vagy friss formában ajánlott, hogy a természetes táplálékhoz hasonló étrendet biztosítson otthonában élő rágcsálójának. A csincsillákat érzékeny emésztőrendszerük miatt fokozatosan kell bevezetni a zöld eledelbe. Először csak egy keveset tegyen ki, és fokozatosan haladjon a nagyobb mennyiség felé. Gondosan figyelemmel kell kísérnie kedvence egészségi állapotát, miközben az új környezetéhez alkalmazkodik.
Teljes értékű ételek, például zöldségek és gyümölcsök:
Annak érdekében, hogy rágcsálójánál ne alakuljon ki cukorbetegség vagy hasmenés, korlátozza a cukor és a savak mennyiségét, amivel eteti. A csincsilla természetes tápláléka andoki élőhelye miatt főként fűfélékből és gyógynövényekből áll. A világnak ezen a részén a gyümölcsfák szokatlanok. Ha azonban szeretne neki valami finomságot adni, és attól nem kap háziállat hasmenést, egy kis darab gyümölcs vagy zöldség is megteszi.
Nem nedves, hanem száraz:
Lényeges, hogy jó minőségű szárazeledelt és pelletet biztosítson csincsillájának, mivel a rossz minőségű változatok gyakran tartalmaznak az egészségükre káros adalékanyagokat. A cukor, a gabonapehely és a melasz mind jó példa erre. Ha száraztáppal eteti kedvencét, a mértékletesség a legfontosabb.
Víz:
Soha ne tagadja meg csincsillájától a vízhez való hozzáférést, mert az elengedhetetlen az egészségéhez. Az is javasolt, hogy minden nap kapjon újat.
