A vízzel való locsolás a keresztség jelére és tartalmára egyaránt utal, és ősi asszociációkat mutat az emberi történelem előtti termékenységi kultusszal kapcsolatban is. A szokás talán abból a történetből ered, hogy a jeruzsálemi asszonyok elhallgattak, amikor bejelentették Jézus feltámadását, vagy abból a beszámolóból, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel locsolták meg a feltámadás hírét hozó asszonyokat. Ezt a hagyományt a kora újkor óta írásban is dokumentálják.
- Történelmileg az öntözést termékenységi rítusként végezték. Valamikor régen a fiatal férfiak a falvakat járva vízzel locsolták le a nőket. Gyűjts össze egy csapat havert, készíts egy listát a meglátogatandó nőkről, és indulj el kölnivízzel, vízzel és szódával teli palackokkal.
- A locsolóvers a locsolkodás létfontosságú eleme.
Egy népszerű népdalt idézve: „Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóját, / Kívánom, hogy minden óráját örömben töltsétek”. Tudom, hogy van olyan szép virág, amelyiknek szüksége van öntözésre; enélkül biztosan elpusztulna minden növényzet. Hogy virágzása hosszú életű legyen, és szép orcái kipiruljanak, vérvörös vízzel fogom öntözni; kérlek, fogadjátok el nagylelkűen. - Gyerekeknek:
Én még kicsi vagyok, / Verset nem tudok. / Majd jönnek a nagyok, / Mondanak azok.
Pajzán:
Okos vagyok, szép és laza, / Locsoljak, vagy húzzak haza? - A lányok a locsolkodónak hogy nem maradtak szárazak, hímes tojást is oszthatnak. De akár meg is vendégelhetik őket.
